Elterjedt nézet a nyelvoktatásban, hogy anyanyelvi tanárral lehet a legjobb eredményt elérni – vállalati környezetben gyakran ez az egyetlen elvárt kritérium a tanfolyam szervezésénél. De valóban minden esetben indokolt az anyanyelviség? Mi az útja a gyors haladásnak? Segítünk tisztán látni: döntés előtt gondoljuk át alaposan az igényeket!
A tankönyvekhez manapság számtalan hanganyag és videó tartozik, és az internet is végtelen forrása az autentikus szövegeknek. Ám nem volt ez mindig így: a magnókazetták korában igen szűkös volt a gyakorlásra használható anyagok választéka. Elterjedt az a nézet is, hogy igazán jól csak külföldön lehet megtanulni egy nyelvet – még az sem baj, ha előzetesen alig tanultunk valamit, hiszen a kisgyerekek is így tanulnak. Ha pedig nyelvterületre menni nem tudunk, akkor használjuk ki, ha hozzánk jön egy darabka külföld, vagyis forduljunk anyanyelvi tanárhoz.
A valóság azonban az, hogy az anyanyelv még nem jelent garanciát arra, hogy valóban jó tanárt kapunk. A nyelvoktatási is egy szakma, a fejlődést pedig olyasvalaki tudja igazán segíteni, aki jól érti a dolgát. Saját anyanyelvünk struktúráját mi magunk sem látjuk át, és hiába vagyunk birtokában minden nyelvi fordulatnak, ez még nem egyenlő a tanítás képességével. Ezért fontos szerepe van annak, hogy a tanár mennyire jól képzett, és milyen tanítási tapasztalatai vannak – az anyanyelviség önmagában még nem erény.
Anyanyelvi és nem anyanyelvi tanár között nem minőségi különbség van: a nyelvi szint és a célok közösen határozzák meg, melyik típus a legmegfelelőbb. Alacsonyabb szinteken (középfokig) általában elmondható, hogy inkább a magyar anyanyelvű tanár javasolt. Mivel számára is tanult nyelv, amit oktat, ő maga már átment az elsajátítás folyamatán, és pontos képe van arról, mik a kritikus pontok, nehézségek. Toleránsabb a hibákkal szemben, és saját tapasztalata alapján is trükköket, technikákat, tanulási stratégiákat tud javasolni a tanulónak. A nyelvtan elsajátítása, a nyelv rendszerének megismerése hangsúlyos szerepet kap ebben a szakaszban, sokkal fontosabb tehát a szakértő építkezés a haladáshoz, mint az anyanyelviség. Nem elhanyagolható szempont, hogy az anyanyelvi tanárok gyakran rövidebb, néhány hónapos képzésben szereznek képesítést a nyelv tanításáról, a nem anyanyelviek viszont általában több éves felsőfokú képzés keretében tanulták, hogyan és miként tanítsanak.
A stabil, magabiztos nyelvtan elsajátítása után a „csiszolás” kap nagyobb teret: a kiejtés és a szókincs alacsonyabb szinten is fontos összetevő, de középfok szintje felett kiemelt feladattá válik. Ez az a szakasz, ahol igazán profitálni lehet abból, ha anyanyelvi tanárral dolgozunk együtt. Autentikus szófordulatokat tanulhatunk tőle, és az anyanyelviség valódi előnyei kerülnek fókuszba. Érdemes körültekintően választani, hiszen amikor tanárt választunk, nyelvterületet is választunk egyben – ha amerikai partnerekkel dolgozunk együtt, akkor válasszunk amerikai angolt beszélő tanárt. Céges nyelvoktatás esetén előnyös az is, ha a tanár ismeri a vállalati környezetet, és tájékozódik a szakterület jellemzőiről. Fontos belátni azonban, hogy az anyanyelviség nem egyenlő a tanítás képességével. Ha jó a hangulat az órán, az még nem garancia a hatékonyságra. A tanárnak tisztában kell lennie a nyelv struktúrájával, és azzal, hogyan tanítson.
Összességében azt tanácsoljuk, hogy ne az anyanyelviség legyen az egyetlen szempont. Egy anyanyelvi tanár számos előnye mellett csak akkor lesz valóban segítség a tanulásban, ha megfelelően képzett szakemberről van szó. Válasszunk körültekintően, az igényeknek megfelelően, és vegyük figyelembe a leendő tanár valós érdemeit és eredményeit – ez a kulcsa a haladásnak.
